Author Description

A kötetben olvasható történelmi tanulmány, valamint az ezt kísérő dokumentum-összeállítás a pszichoanalízis hazai és egyetemes tudomány- és intézménytörténetének egy különleges epizódját dolgozza fel. Ferenczi Sándort 1919 áprilisában, a Tanácsköztársaság idején egyetemi tanárrá nevezték ki és egy pszichoanalitikai klinika vezetésével bízták meg. "Ő volt a világon az első olyan pszichoanalitikus, aki ebéli minőségében kapott tanítási kötelezettséggel járó nyilvános rendes egyetemi tanári kinevezést" - húzza alá a szerző bevezetőjében. A proletárforradalom bukása után ugyan Ferenczit megfosztották a katedrától, sőt az orvosi kamarából is kizárták, de a háborús élmények és a forradalmi társadalmi mozgalmakkal való kapcsolat tapasztalata az egész pszichoanalízis fejlődésére és a mozgalomhoz kötődő személyek életútjára is hatással volt. A kötet az orvosi pályakezdéstől követi nyomon Ferenczi életének első szakaszát, rekonstruálva az egyetemi tanári kinevezéshez vezető folyamatot, 1918-1919-es szerepvállalásának eszmei, kulturális hátterét. Azonban nemcsak egy jövendőbeli Ferenczi-biográfia fontos fejezete készült el, hanem az is kiderül, hogy az időszakban a Pszichoanalitikus Egyesület más tagjai is szerepet kaptak a magyar felsőoktatásban. A bibliográfiával és névmutatóval záruló írást egy forrásgyűjtemény követi, amelyben a téma legfontosabb dokumentumainak fakszimiléit és átiratait tanulmányozhatjuk. Politika-, eszme- és tudománytörténeti szempontból egyaránt érdekes és izgalmas kiadvány.