Author Description

Az Egy csendes kalendárium alcímű kispróza-gyűjtemény valóban az író önéletrajzi kalendáriuma, amelynek följegyzései nem a régvolt események megtörténtével egy időben, hanem utólag, az emlékezés révén születtek meg. Grecsó Krisztián a maga sajátos, némiképp állóképekre emlékeztető módján idézi föl gyermek-, kamasz- és fiatal felnőttkora rögzült képeit, úgy ahogyan egyik lírai hangszerelésű írásában vallja: „Nem csináltam semmit, és nem történt semmi különleges, mégis éreztem: erre a percre mindig emlékezni fogok”. Az író életében sem történt semmi különleges, emlékezete mégis apró részletekig, hangulattöredékig menően megőrizte dél-alföldi, viharsarki fiatalsága megannyi képét, helyzetét, jelenetét, alakját. Gyermekkorát – ahogyan szinte mindenkinek – a család, szülei, nagyszülei, iskolatársai, a falubeli emberek határozták meg, az ő történeteiket adja elő az emlékezet önkéntelen munkája vagy épp nagyon tudatos működése révén, hiszen az író sokszor hazalátogat szülőhelyére, Szegvárra emlékezni, nosztalgiázni, a régiekkel találkozni. Így aztán emlékképek mozaikdarabkáiból áll össze a szegvári gyermekkor, a hajdani balatoni nyarak élménysora, illetve a gyermekkort kísérő emberek galériája (Nyarak a nagyival című ciklus darabjai). A kisgyermeket a szülei a csongrádi gimnáziuma íratták be, így kamaszkorát kollégistaként a dél-alföldi kisvárosban töltötte, ahol a tanulás mellett természetesen rockzenekart szerveztek, belekóstoltak a borzongatóan sejtelmes éjszakába, ahol szerelmesek voltak és átélték első erotikus élményeiket (Házi kecsap című fejezet kisprózái).