Author Description

Hazájában, Finnországban nagy siker volt Ari Turunennek a pökhendiség történetéről szóló, egyszerre adatgazdag és szórakoztató könyve, mely négy kiadást is megért, s most magyarul is olvasható. Ahogy a szerző az előszóban fogalmaz: noha az ember eljutott már a Holdra, feltérképezte a saját génállományát, az egymással való érintkezés formái nem feltétlenül lettek finomabbak, mint amikor még mamutra vadásztunk. A pökhendiség ugyanis, mint az összes érzés közül a leghiábavalóbb, mindig is az emberiség fontos jellemzője volt, és mint a történelem rávilágít, az arrogancia soha semmi mást nem eredményezett, mint háborúkat, katasztrófákat, gyűlöletet és végtelen sok bukást - nem mellékesen a pökhendi emberek számára is. Könyvében számos kultúrtörténeti érdekesség felvillantásával igyekszik rávilágítani a pökhendiség szerepére és következményeire, ugyanakkor arra is, hogy mit tehetünk ellene - hogy az alázatosság képessége, az önkritika és az önirónia hogyan vezethet el inkább a sikerhez. Megismerhetjük például azt az i. sz. 1. században élt római mérnököt és politikust, Julius Sextus Frontiust, aki rendkívül magabiztosan jelentette ki, hogy a találmányok ideje jócskán lejárt, és többé semmi eget rengető újítás nem várható. Megtudhatjuk, miként hatott a hirtelen jött óriási hatalom, a világbirodalom megszületése a fiatal Nagy Sándorra, hogy ennek mi a biokémiai háttere, és ez a győzelmi kór miként volt jelen például Napóleon háborúiban vagy a japánok második világháború előtti és alatti terjeszkedésében. Vagy például azt, hogy Földnélküli János angol király nagyravágyása és oktalan politikája hogyan vezetett el a Magna Charta megszületéséhez, amely aztán az angol alkotmányosság magja lett. "www.kello.hu © minden jog fenntartva"